Kezdjük az elején, Klasszikusnak semmiképpen sem volt nevezhető meccs, a legjobb szó talán József Attila egyik versének címe: Altató.
  Már az elején szeretném leszögezni hogy ez sokkal inkább lesz egy véleménycikk, mintsem egy elemzés. Azt meghagyom a következő Spanalízisba, legyen ott is témánk. Ezek mellett szintén tisztáznám hogy, egy meccsre vetítve írom le a véleményemet, de ez nem csak erre az EL Clasicora vonatkozik amit mondok, sokkal inkább egész szezonos problémákról beszélünk. Természetesen igyekszem majd számokkal is alátámasztani a gondolataimat, véleményemet, szóval vágjunk is bele:

  Szerintem kezdjük az alcímben levő (ál)kérdés megválaszolásával, nyilvánvalóan nem az az együttes nyert ami a meccs egészét tekintve a jobb volt. Bár ezt a témakört meg lehet úgy is közelíteni, és szerintem így érdemesebb is, hogy volt-e jobb és rosszabb? Az első félidőben a Barcelona dominánsabb volt, de a gólon kívül komoly helyzete nem volt, így meddő fölényről beszélhetünk. Ezt jól mutatja a 0.76-os xG (amely ugye a várható gólok számát mutatja meg), amiből 0.52-es volt Gündogan találata. Ha már a gól, akkor érdemes kitérni a Real védekezésére. Ancelotti megint biztosra ment és 5 védővel (4+Fede) állt fel, a Barcelona 5 támadója ellen. Meglepetésre Valverde kapta Baldét és Carvajal fogta Felixet, ami igen jól működött, viszont ez legkevésbé sem mondható el az Alaba-Rüdiger párosról, akiknél nem először fordult elő hogy nem értették meg egymást. Nyilván ez egy kénszer szituáció, hiszen Militao áprilisig nincsen, de a brazil távollétében nagyon úgy néz ki hogy nincsen tényleges vezére a hátsó alakulatnak.

Ha már a csapatnak a hátulról építkezés nem megy, én megpróbálom. Jöjjön a középpálya:
  A Szezon elején már említettem a felvezető adásunkban, hogy tele vagyunk tehetséges, fiatal középpályásokkal, ezért nem szeretném a Kroos-Modric duót látni egész évben. Kettőjük közül az előbbi, az aki heti rendszerességgel kezdő, de egy ilyen meccsen, ahol a minél gyorsabb játék lett volna a Real számára a kedvező, ő sem kellett volna. Ezt tökéletesen jól mutatja, hogy Camavinga beállásával egyből feljavult a játékunk. Ami a dupla 6-os másik tagját illeti, Tchouameni megint klasszis teljesítményt nyújtott, és szívesen látnám, hogy egy tényleges rendszerbe mire lenne képes. Mert mindent tud, amit egy #6-osnak tudni kell a modern fociban, jól bírja a nyomást, pontosan passzol, képes a kontrák megállítására. Ezek mellett láthatjuk hogy a pályán előrébb is simán megállja a helyét, az átlövései folyamatos veszélyt jelenthetnének. A középpálya 3. tagjára már kitértem korábban, talán annyit lehet még az uruguayi játékához hozzáfűzni, hogy a hirtelen megindulásaiból több is jöhetett volna, hiszen folyamatosan volt előtte terület. A meccs embere azonban egyértelműen az a Jude Bellingham volt, aki most már szerintem tényleg jogosan kapja meg a klasszis jelzőt. Képes egy, a részéről felejthető meccset is eldönteni 2 góllal. Az elsőnél kijött a játék intelligenciája, felfedezte hogy a boxon belül nincs keresnivalója, szóval a 14-es zónába mozgott ki, ahonnan pedig egy gyönyörű gólt vágott. Az hogy ez meddig marad így, azt nem tudom mert nyilván óriási felülteljesítésben van saját magához képest, bár az is igaz, hogy sosem volt még egy ennyire előre tolt szerepkörben. Így nyilvánvalóan érthető, hogy miért is hoz ilyen kiemelkedő számokat.

A meccs negatív hősei nekem a támadóink voltak. Rodrygo, róla annyit írnék csak, amennyire fontos volt. Rosszul használja őt is a Mester, egy igazi 9-es mögött sokkal hasznosabb lehetne, de így háttal a kapunak nem tudja kamatoztatni a kreativitását. Na és akkor itt van Vinicius Jr, aki sajnos megint a Zidane alatti első két évben nyújtott játékát hozza, folyamatosan rohan és kapkod és idegeskedik, ezek mellett a passzairól leginkább egy film trilógia az ami eszembe jut, a Mission Impossible. 23 passzából 3 beadása volt, amiből kereken 0 lett sikeres, a legtöbb a 16-os sarkáról érkezett és 8 ember közé ment. Esélytelen volt hogy bármi is legyen belőle. Ő úgy nyújt elfogadható teljesítményt idén, hogy szerintem szintén rosszul van használva. Sokkal hasznosabb lenne ha, hasonlóan mondjuk Martinellihez folyamatosan izolálva lenne és csak a befejezésekhez kerülne hozzá a labda mert így, hogy a Real a bal oldalon építkezik erre esély sincs. Pedig a cselezőképessége egyértelműen megvan ahhoz hogy 1v1-ezzen az ellenfél védőivel. Rodrygo pedig sokkal jobban passzol és sokkal hasznosabb, ami a kisterületen való kombinálást illeti. Ebben pedig Modric is segíteni tudna. Ezek mellett az sem ártana, ha egy kicsit a futballra is koncentrálna a brazil, és nem a katalán szurkolókat kellene hergelni a lecserélésekor. Annál a pillanatnál én éreztem magam kínosan...

 Summa Summarum: Alapvető rendszerből fakadó problémáink vannak, és ezek nem új dolgok. A 2. Carlo korszak eleje óta, csak és kizárólag úgy nyertünk trófeákat valamint meccseket, hogy valaki éppen kiemelkedő egyéni teljesítményt nyújtott. Ez természetesen nem véletlen, hiszen az egész keret 100 milliós játékosokból áll, emiatt pedig inkább ez a normális. Ahogyan az is, hogyha éppen rosszabb napjuk van akkor nagyon könnyedén földbe állnak, mint például a City ellen a tavaly évben. De hát így kell szeretni ezt a csapatot, szóval Hala Madrid y nada más!